Mire jó a nőnap?

„Mire való a nőnap? Virágot kell adni a lányoknak! Ezt bármelyik jól nevelt óvodás tudja. És akkor jön valaki, aki dühösen közli, »Kösz, nem kell az a rohadt virág!« Most akkor mi van?

Még mielőtt a nőnap mai jelentéséről elmélkedni kezdenénk, érdemes leásni a történeti gyökerekig. A kezdeményezés nem meglepő módon összefonódik a 20. század elejének feminista mozgalmaival, a választójog és a női egyenjogúság követeléseivel. A nőnap ötletét hivatalosan először 1910-ben, a második nemzetközi női világkonferencián vetette fel Clara Zetkin, azzal a céllal, hogy legyen egy nap az évben, amit minden országban az egyenjogúsági küzdelmekről való megemlékezésnek szentelnek. Ezek után 1911-ben Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban tartottak felvonulásokat a nőnap alkalmából, még március 19-én, majd a következő években átkerült a buli február utolsó vasárnapjára, 1914-ben pedig hivatalosan is március 8-ára rakták a nemzetközi nőnapot.

Eredetileg tehát ennek semmi köze a virághoz, és ahhoz, hogy a férfiaknak ajándékozniuk kéne bármit is. Inkább a jogokról és a küzdelmekről szólt, az első évtizedekben pedig kőkemény demonstrációkról és valódi harcokról is. Mára lassan második Valentin-nappá silányult, kétségbeesett férjek és pasik rohangálnak virágcsokrokért az utolsó pillanatban, nehogy sértődés legyen, hogy elfelejtik. Tele az internet fantasztikusabbnál fantasztikusabb programajánlókkal, a félárú múzeumjegy kedves ötletnek tűnik, de a kedvencem az, amely a Szürke ötven árnyalatának ágymozis megtekintését ajánlja. Nesze neked női egyenjogúság!”